Amit a nyári létszámhiány elárul a csapatodról

Nyáron minden szervezet szembesül ugyanazzal a helyzettel: a csapat egy része szabadságon van, a feladatok viszont nem állnak meg.

A legtöbb helyen ilyenkor rugalmasan „megoldják” a helyzetet: mindenki besegít egy kicsit többet, néhány feladat csúszik, és mindenki reméli, hogy szeptemberre helyreáll a rend.

Van azonban egy kevésbé kényelmes igazság ebben. A nyári létszámhiány nem egy különleges, kivételes helyzet. Hanem egy nagyítólencse, ami megmutatja, mennyire terhelhető valójában a rendszer normál üzemmódban is.

Ha egyetlen ember hiánya láncreakciót indít el, az nem a nyár hibája. Az azt jelzi, hogy a mindennapi működés is szűk keresztmetszeteken egyensúlyoz.

Néhány kérdés, amit érdemes most, nyár közepén feltenni:

– Kinek a hiányában áll meg leginkább a munka, és miért pont nála?

– Mennyi az a plusz terhelés, amit a maradó csapattagok „csendben” felszívnak?

– Látható-e ez valahol mérhetően, vagy csak érzésre tudjuk, hogy „most nehezebb”?

A wellbeing itt nem arról szól, hogy kényeztessük a csapatot. Arról szól, hogy időben lássuk, hol feszül túl a rendszer, mielőtt az augusztusi kifáradás szeptemberi kiégéssé alakulna.

Ti hogyan oldjátok meg a nyári létszámhiányt a csapatotokban – és mennyire látjátok tisztán, mibe kerül ez valójában?